Itt a tavasz, támadnak a bolhák és a kullancsok

A jobb idő beálltával megjelennek a kutyák legjelentõsebb külsõ élõsködõi, a kutyabolhák is. Alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, szárnyatlan, vérszívó rovarokkal, amelyek csak idõszakosan tartózkodnak kedvenceinken. Legjelentõsebb kártételük az ún. bolhaekcéma, ami kutyánk kíméletlen vakaródzásában, bõrgyulladásában és szõrhullásában jelentkezik. Ezenkívül a bolhák egyes galandférgek köztigazdái is. Ha kirándulásaink gyakrabbá válnak ( esetleg vadászni vagy vízközelbe megyünk ), kedvencünket vérszívó kullancsok támadhatják meg. Ezeknek a kártevõknek a legnagyobb jelentõsége az, hogy számos állati és emberi betegség, például a kutyára halálos babéziózis és az embert is veszélyeztetõ Lyme-kór, kórokozójának fenntartói és terjesztõi. A kutyák babéziózisát a vérben élõsködõ apró paraziták okozzák, a kutyáknál véres vizelés, sárgaság, magas láz és elesettség jelentkezik. A Lyme-kór legjellemzõbb tünete a kullancs szúrási helyén keletkezõ kör alakú bõrpír.
Néhány tanács a kutyatartóknak a bolhák és kullancsok kártételének megelõzésére:
-Készüljön fel a tavaszi bolhainvázióra! Kezelje kutyáját olyan szerekkel ( pl. spray, cseppek, nyakörv, tabletta, stb. ), amelyek távoltartják a bolhákat kedvencétõl!
-Bolhaekcéma, illetve babéziózis és Lyme-kór jelentkezésénél haladéktalanul vigye kutyáját állatorvosához!
-Ha szabadba viszi kutyáját, készüljön fel a kullancsok ellen ( fõleg vadászkutyák esetében, erdei és vízparti kirándulások alkalmával elengedhetetlen ez ) olyan szerekkel, amelyek a kutyájára esõ kullancsok megtapadását megakadályozzák!
-A babéziózis és Lyme-kór megelõzésére feltétlenül oltassa be kedvencét, ezek az oltások 1 hónapos, illetve 1 éves védettséget adnak!

Itt a tavasz, szerelmesek lesznek az állataink is

A tavasz kemény megpróbáltatások elé állítja a kutya- és macskatartókat. Már maga a tüzelés, illetve ivarzás is elég hangos és látványos: a tüzelõ szukakutyák szomszédságában lakó bõvérû kan kutyák képesek egész éjjel nyüszíteni és a házunk körül tanyázni, az ajtót kaparni és a vadonatúj kerítést szinte lerombolni, illetve a macskák egész éjjel tartó hangversenyt képesek csapni. A kutyák elsõ tüzelési idõszakában ( a kisasszonyok általában 7-1O hónapos korban válnak nagylánnyá ) a nemkívánatos vemhesség elkerülésére ajánlható a fokozott éberség a gazdák részérõl, a séták idõpontjainak és helyeinek gondos megválasztása ( ne csúcsidõben és ne a legzsúfoltabb parkban ), esetleg olyan szagközömbösítõ spray használata, amely néhány órára közömbösíti az ivarzó szuka szagát. A késõbbi tüzelések során ( általában tavasszal és õsszel leggyakoribb a tüzelés ) választhatunk különbözõ hormonkészítmények között. A tüzelést elhalasztó injekciót két tüzelés között kell a kutyánknak megkapnia, így a következõ tüzelés kimarad. Vannak olyan tabletták, amelyek a fogamzást akadályozzák meg, ha tüzelés alatt adjuk be. Ha azonban éberség ide, fokozott körültekintés oda, a tettrekész kan kutyák hadából egy rafinált, amelyek falkába verõdve kísérnek bennünket napi sétánkra ( általában a legkevésbé kedvencünkhez illõ keverékkutya ), pár pillanat alatt örömet szerzett tüzelõ szukánknak, mielõbb el kell vinni kedvencünket állatorvoshoz. Létezik ugyanis olyan injekció kutyáknál, aminek kétszeri beadása ( a balesettõl számított 3. és 5. napon ) fogamzásgátlást okoz ( a megtermékenyített petesejtek nem lesznek képesek letapadni a méh falára ). Egyes, nem is túl ritka esetekben sor kerülhet kutyák ( fõként nem megfelelõen pedigrés és keverékkutyák, valamint döntõ többségében szukakutyák ) ivartalanítására. Az esetek döntõ többségében ez kényszerbõl történik. A kan kutyák herélése egyes esetekben történhet pl. azért, mert kettõ vagy több kan kutya egyszerûen nem tud egymás mellett nyugodtan élni, vagy mert a kan kutya gyakran elcsavarog, vagy ha egy kan és szuka nem tartható különválasztottan. Történhet a herélés gyógyító jelleggel is, amikor a nemi szerveket megtámadó betegségben szenved kutyánk. A szukák ivartalanításának ( miskárolás, petefészek-, illetve méh- és petefészek-eltávolítás ) oka lehet a tulajdonos kívánságának teljesítése, aki már unja, hogy a tüzeléssel kellemetlen viselkedés, nyugtalanság jár, a vérzés bepiszkítja a lakást, a kertbe kóbor kan kutyák járkálnak, fõleg, ha már több nemkívánt vemhességet kellett eddig is megszüntetnie vagy pedig a kölyköket elaltatnia. A gyógykezelõ jellegû ivartalanítások okai lehetnek a méh és a petefészek különbözõ megbetegedései. A macskák évente lényegesen többször ivarzanak, mint a kutyák. Ivarzás közben a cicalányunk magatartása ( általában akkor, ha nagy becsben tartott vacsoravendég érkezik hozzánk ) szinte már felháborítóan erkölcstelen lehet ( hempergés, nyávogás, szinte felkínálja magát ). A macskák részére is léteznek fogamzásgátló és ivarzást megelõzõ tabletták és injekciók. De ha macskánkat nem akarjuk tenyészteni, nyugodtan ajánlhatom az ivartalanítását, mint a végleges megoldást. A kandúr macskák herélése után az állat nem locsolja szét bûzös váladékát bútorokra, szõnyegekre, függönyökre, leszokik arról, hogy nemi ösztönétõl ûzve, ha kell, kilométereken át keresse az ivarzó nõsténymacskákat. Ekkor kóborlása során rengeteg veszélynek van kitéve ( pl. gázolás, agyonverés, mérgezés, stb. ). A kóbor macska könnyen válik betegségek ( pl. veszettség, bélférgesség, stb. ) hordozójává, a rivális kandúrokkal folytatott harcai során pedig súlyos sebekkel kerül haza, esetleg csak hetekkel késõbb. Ivartalanításuk után agresszivitásuk csökken, tisztábbá válnak, érzelmileg jobban kötõdnek gazdájukhoz. Nem fognak elhízni és sem intelligenciájukat, sem játékosságukat nem vesztik el. A kandúrok nagyon termékenyek, ennek eredménye rengeteg nem kívánt kiscica, amelyek nagy része otthontalanná válik és kóborolni kezd. A kandúrok ivartalanítása már általában 6 hónapos koruk után lehetséges, ha elérték teljes fejlettségüket és már mutatkoznak a nemi viselkedés jellemzõi. A nõstény macskák ivartalanításával ( miskárolás ) megszûntetjük az ivarzással járó kellemetlen viselkedést, nyugtalanságot, nem kívánt vemhességet. A nõsténymacskák ivartalanítása szintén már kb. a 6. hónapos koruktól lehetséges, ha elérték teljes kifejlettségüket és megvolt az elsõ ivarzásuk.

Kutyák védõoltásairól

A védõoltások feladata, hogy megvédje az Ön kutyáját bizonyos fertõzõ betegségekkel szemben. Ha a kutyákat nem részesítjük megfelelõ védõoltásokban, nagy annak a kockázata, hogy az állat megkapja valamelyik végzetes fertõzõ betegséget ( még akkor is, ha kutyája állandóan csak lakásban tartózkodik, ugyanis léteznek nagyon ellenálló és ragályos kórokozók is ). Ha az illetõ betegség nem a legveszélyesebbek közé tartozik, akkor is fontos védekezni ellene, ugyanis a súlyosan megbetegedett állatot esetleg nem lehet megmenteni, vagy csak hosszadalmas, szenvedésekkel teli és költséges módon gyógykezelhetõ. Védõoltásokkal sajnos nem minden fertõzõ betegség ellen lehet védekezni, azonban a legelterjedtebb és legveszélyesebb betegségek ellen igen. Az emberre is halálos betegség, a veszettség elleni védõoltással minden kutyát kötelezõ beoltatni. A hazánkban két legelterjedtebb és legveszélyesebb betegség a parvovírusos bélgyulladás és a szopornyica, de védekeznünk kell az egyéb fertõzõ betegségek ellen is. Be kell oltatnunk a kölyökkutyákat sajátos és bonyolult oltási program szerint ( ez sokszor az illetõ hely járványtanától függ, ezért tanácsos a kutya lakóhelyéhez közeli állatorvost megkérni ennek végrehajtására ) és be kell oltatnunk a kifejlett kutyákat évente ismétlõ védõoltásokkal. Most tekintsük át azokat a betegségeket, amelyek ellen célszerû védekeznünk:
-veszettség ( emberre is halálos )
-kutyák parvovírusos bélgyulladása ( a köznyelv néha macskavésznek is nevezi, a legveszélyesebb és legfertõzõbb emésztõszervi kutyabetegség )
-szopornyica ( légzõ- és emésztõszervi betegség )
-fertõzõ májgyulladás ( Rubarth-kór )
-leptospirózis ( emberre is veszélyes, kétféle kórokozó által okozott húgyúti betegség )
-kennel köhögés ( fõleg tenyészetekben, kiállítások alkalmával, amikor a kutyák egymás közelében vannak, nagyobb ennek a légzõszervi betegségnek a terjedési lehetõsége )
-kutyák koronavírusos bélgyulladása ( hazánkban viszonylag új, de nagyon elterjedt és fertõzõ emésztõszervi kutyabetegség )
-Lyme-kór ( kullancsok által terjesztett, emberre is veszélyes betegség )
-Microsporum canis gomba által okozott, emberre is veszélyes bõrgombásodás ( néha tarlósömörnek is nevezik )

Kutyák és macskák féregtelenítésérõl

A fonál- és galandférgek a kedvenceink leggyakrabban elõforduló élõsködõi. Egyes férgek a vemhes állatok méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertõzik az újszülötteket. A fertõzött állatban a férgek a test különbözõ részeibe vándorolnak, a fertõzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétõl, stb. függõen. Egyes férgek a bélcsatornában élõsködnek. Felnõtt állatokban a lenyelt féregpeték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlõdnek, ezek a lárvák a test különbözõ részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkezõ károsodásra ( pl. májgyulladás, tüdõgyulladás, stb. ) és a felnõtt férgek káros hatásaira ( pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb. ) osztható. Egyes férgek fejlõdéséhez szükséges köztigazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelõzés fontos része a férgek elleni védekezésnek. A megelõzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnõtt állatokat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés elõtt, félidõs vemhesen ( kb. 3O nappal a várható ellés elõtt ) és a várható ellés elõtt 1-2 nappal, a kölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban féregtelenítsük. Meg kell elõzni az újrafertõzõdést is, a fertõzött állatok bélsarát össze kell gyûjteni, el kell távolítani, meg kell semmisíteni, különösen féregtelenítés után, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertõzõképesek lehetnek. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelõzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst, fõleg sertés, nyúl, juh, kecske belsõségeket az állatoknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak. Általában gyerekek fertõzõdnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelõzésére gyermeke kutyával és macskával való játék után mindig mosson kezet, az ürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani, és lehetõleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektõl és parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerrel történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be ( itt kell megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben az emberi féregtelenítõk, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas az állatok féregtelenítésére ).

Macskák védõoltásai

A védõoltások feladata, hogy megvédje az Ön macskáját bizonyos fertõzõ betegségekkel szemben. A védõoltások beadási idejének megfelelõ megválasztása, a védettség megszerzése és fenntartása szempontjából fontos figyelembe venni, hogy minden újszülött állat rendelkezik ún. anyai ellenanyagokkal, amelyek megvédik õt bizonyos betegségektõl életének elsõ néhány hetében. Ezeknek az ellenanyagoknak a mennyisége és minõsége az anyaállat immunológiai állapotától függ. Ezért fontosak a tenyészállatok rendszeres védõoltásai! A különbözõ betegségek elleni védõ ellenanyagoknak a macskakölykök szervezetébõl való kiürülésétõl függõen ( kb. 8 hetes életkor után ) a szükséges védõoltásokat eltérõ idõközökben, általában két hetes idõközzel kell beadni, ugyanis az anyai ellenanyagok megléte megakadályozza a védõoltás hatásának kialakulását. A kölykök védettsége általában kétszeri alkalommal adott alapoltásokkal érhetõ el egy-egy meghatározott betegséggel szemben. Az ismétlés azért szükséges, mert egyetlen védõoltás nem ad megfelelõ védettséget a betegséggel szemben. A második védõoltás után olyan magas lesz az ellenanyagszint, amely már véd a fertõzés ellen. Az egyes betegségek elleni védõoltások ismétlése az állat egész élete során évente szükséges. Amennyiben ez elmarad, az ellenanyagszint lecsökken és az egy évnél régebben beadott védõoltás már nem vagy csak nagyon lecsökkent mértékben véd ezen betegségek ellen. Csak egészséges és megfelelõen féregtelenített macskák vakcinázhatók eredményesen! A következõ betegségek ellen lehet védõoltások beadásával védekezni: veszettség ( gyógyíthatatlan, ember számára is halálos fertõzõ betegség ), fertõzõ gyomor- és bélgyulladás ( pánleukopénia, macskavész ), macska herpesvírusos náthája, macska calicivírusos náthája ( macskanátha ), macskák leukémiája, macskák fertõzõ hashártyagyulladása ( FIP ), chlamidiosis, a Microsporum canis okozta bõrgombásodás.

Fáj a kutyának a lába!

Bizony minden ötödik felnõtt kutyát érinti az izületgyulladás. Ez a betegség az izületi porcok és a csontok károsodását jelenti. Kialakulását okozhatja többek között a közismert csípõizületi vagy könyökizületi diszplázia vagy valamilyen sérülés. Sok kutyánál a betegség megállapításra sem kerül, mert a tulajdonos a mozgásban bekövetkezõ változásokat az állat korának vagy túlsúlyának tulajdonítja. A jellemzõ tünetek pedig a következõk: a kutya vonakodik a sétától, mozgása kötött, biceg, esetleg sántít, nehezen áll fel, ellenáll a simogatásnak, ugatással jelzi a fájdalmat, vonakodik a lépcsõzéstõl, a játéktól és az ugrálástól, esetleg étvágytalanná válik, összességében a kutyák fájdalmukat viselkedésük megváltozásával jelzik. Mindezeket a tüneteket a hideg, az idõjárásváltozás, a több mozgás és reggelek súlyosbítják, használat után az ízületek lassan bejáródhatnak. A betegség bármely kutyában elõfordulhat, azonban a nagyobb aktivitás ( pl. õrzõ-védõ, sport- vagy munkakutyák ), az örökletes tényezõk, a túlsúly és az idõs kor hajlamosító ok. Ha tehát a tulajdonosok ezeket a változások észreveszik, kutyájuk életkedvének visszaadásában nagy a felelõségük. Ma már szerencsére léteznek olyan állatgyógyászati tabletták, amelyek hosszantartó kezelés során is alkalmazhatóak mellékhatások jelentkezése nélkül. Fontos, hogy ne emberi fájdalomcsillapítókat használjunk, mert ezek súlyos mellékhatásokat okozhatnak, esetleg életveszélyesek is lehetnek.

Hõguta

Sajnos gyakori a forró nyári napokon, hogy a kétségbeesett tulajdonosok rohannak az állatorvosokhoz eszméletlen kutyájukkal. Leggyakrabban a tûzõ napon felhúzott ablakkal parkoló autóban hagyták kedvencüket vagy megfelelõ vízfogyasztás biztosítása nélkül futtatták, esetleg más nehéz fizikai munkát végeztettek vele. A kutyák állandó testhõmérsékletû állatok, a normál testhõmérsékletük 38-39°C, ezt az értéket a hõszabályozó központok kontrollálják. Ha a testhõmérséklet kb. 41°C felé emelkedik, a szervezet hõszabályozási lehetõségei kimerülnek. A hõleadás a kutyáknál csak a nyelven és a talppárnák közötti részen lehetséges, bõrükön nincsenek verejtékmirigyek. A kezdetben erõs lihegés, majd zihálás ( elkékül a nyelv ), sokkos állapot, késõbb remegés, görcsök, elesettség, végül ájulás, tudatvesztés és kómás állapot áll be, beavatkozás nélkül elpusztul kedvencünk. A gyógykezelés lényege a hûtött infúziós oldat, vízhatjó és sokktalanító beadása, valamint természetesen az egész test, fõleg a fej hûtése.
Néhány jó tanács a kánikula idejére:
-Soha ne hagyjuk kedvencünket magára gépjármûben, még árnyékban és lehúzott ablaknál se! Lehetõleg ne is vigyünk magunkkal kutyát a forró napokon, mert ilyenkor egy közlekedési dugó a kutya számára végzetes is lehet! Ha feltétlenül szükséges, akkor inkább kora reggeli és késõ esti órákban szállítsunk! Semmiképpen se futtassuk, tréningeztessük kutyánkat nagy melegben! Idõs és szívbeteg kutyára különösen vigyázzunk! A déli fekvésû lakásokban húzzuk el a sötétítõ függönyt és kapcsoljuk be a ventillátort! Fedjük le a kutyaházat kartonnal! A beton aljzatú, napsütötte kutyaház betonját naponta többször locsoljuk meg!

A toklász veszélyei

A nyáron általában sok kutya szenved a toklásztól. A toklász fõleg a száraz, nyári hónapokban ( legjellemzõbben júliusban és augusztusban, de egyéb meleg hónapokban is ) gyakori. Ez a kicsi növénydarab tulajdonképpen a gyakori fûféle gyomnövény, az egérárpa kalászának egy része. A meleg nyári hónapokig az egérárpa megnõ, kalászosodik, majd a kalásza kiszárad, elkezd szétesni és ennek a kiszáradt kalásznak a részei, a toklászok mindenfelé széthordódnak, mindenre ráakadva, mindenbe beleszúródva elterjednek. A toklászok a hegyükkel képesek mindenbe belefúródni. Amibe pedig már befúródtak ( legrosszabb esetben a kutyusok egyes szervei ), abban képesek befelé haladni, vándorolni, viszont kifelé haladni vagy kiesni sohasem képesek. Sok kutyus szenved tehát a toklászokkal való találkozástól. Leggyakrabban a hosszú, lógó fülû kutyák fülébe, de ritkábban az álló fülûek külsõ hallójáratába kerülnek toklászok. Ezenkívül még gyakran a finomabb bõrû szervekbe ( pl. a lábujjak között, a hónaljtájékon, a here körül, a péra körül, stb. ) is kerülhet toklász, de a legszerencsétlenebb esetekben az orrlukakba, esetleg a szem kötõhártya-zsákjába, a fogínybe is befúródhat ez a képlet. Ha a fülbe kerül a toklász, friss esetekben hirtelen fájdalmat jeleznek a kutyák, fejüket féloldalt tartják. Késõbb a külsõ hallójárat gyulladása alakul ki. A toklász szinte pillanatok alatt olyan mélyre juthat a fülben, hogy azt szabad szemmel nem, csak fültükörrel ( otoszkóp ) láthatjuk. A toklászt haladéktalanul el kell távolítani úgy, hogy az a lehetõ legkisebb sérülést okozza. Mivel az érdes felületû növényrész felsérti a hallójárat finom hámrétegét, az a késõbbiekben gyulladásos lesz, ezért a szennyezõdésektõl és váladéktól speciális fülmosó folyadékkal tisztítsuk meg a fület. Naponta kétszeri alapos tisztítás után a megfelelõ fülcseppel kell kezelni az állatot. Nagyon fontos, hogy mielõbb menjünk állatorvoshoz az ilyen tüneteket látva, nehogy a késõbbiekben kialakuló idültté vált külsõ hallójárat gyulladás miatt operálni kelljen kutyánkat. Ilyenkor fel kell tárni a hallójáratot a dobhártyán túl is. Az így kivarrt hallójárat gyógyulása hosszú idõt vesz igénybe, nem beszélve a mûtéti kockázatról. A finomabb bõrû szervekbe került toklász néha nagy távolságokra képes eljutni a bõr alatt, súlyos gyulladást okozva. A toklászt nagyon nehéz megtalálni, az elaltatott állatban pontosan preparálva kell megkeresni a sipolyjárat okozóját. A gyulladás miatt a terület igen vérzékennyé válik. Megelõzésként ajánlatos a lábujjak közötti szõrt egészen rövidre nyírni, hogy a toklász ne tudjon a hosszú szõrszálak között megtapadni és befurakodni a bõrbe. Hirtelen fellépõ és szûnni nem akaró prüszkölés, esetleg egyoldali véres orrfolyás esetében gondolhatunk arra, hogy toklászt szippantott fel kutyánk, amelyet ritka, szerencsés esetben a garaton keresztül lenyelhet. Friss esetben fültükörrel rálelhetünk a toklászra. Szerencsétlen esetekben azonban a toklász olyan mélyen akad el az orrüregben, hogy nem lehet látni, eltávolítása kívülrõl nem lehetséges. Így az orrüreget fel kell nyitni, az orrcsontot el kell fûrészelni, a gyulladásos orr nyálkahártyájának egy részét ki kell venni. A nehéz mûtéten átesett kutyák gyógyulása igen hosszadalmas. Szintén hirtelen kezdõdõ egyoldali kötõhártya-gyulladás, amelyet erõs hunyorítás, fájdalmasság, sokszor zárt szemrés kísér, mindenképpen a kötõhártya-zsák átvizsgálását indokolja. Bódítás vagy helyi érzéstelenítés után a pislogóhártya emelésével átvizsgáljuk a kötõhártyazsákot, majd csipesszel kiemeljük a növényrészecskét.

Közeleg a nyár, utazunk kedvenceinkkel

A legtöbben általában autóval utaznak együtt kedvencükkel. Amennyiben állata fél az autótól, lassan hozzá kell szoktatnia ehhez. Ha utazás közben kell dolgát végeznie az állatnak, olyan helyre álljon meg, ahol nyugodtak a körülmények. Közvetlenül az indulás elõtt az esetleges rosszullét megelõzése érdekében az a leghelyesebb, ha kedvencének már nem ad enni ( forgalomban vannak ún. utazási tabletták is a hányás, rosszullét megelõzésére ). Úti elemózsiaként a hosszú utakra vigyen magával gyári tápot, ez könnyen kezelhetõ és hosszú ideig eláll. Fontos, hogy a legrövidebb útra is vigyen magával elegendõ friss vizet. Amit mindenképpen magával kell vinnie: iratok ( nemzetközi oltási könyv, hatósági állatorvosi bizonyítvány, esetleg az állat hajó-, vonat vagy repülõjegye ), felszerelés ( takaró, póráz, nyakörv otthoni címmel, szájkosár, papírzacskó, kislapát, alomtál, macskaalom ), táplálék ( száraztáp, konzervtáp, jutalomfalat, friss víz zárható edényben, etetõ- és itatótál, kanál, konzervnyitó ), szórakozás ( labda, rágócsont, játékok ), ápolás ( kefe, fésû, fertõtlenítõ szer, sampon ). Az utóbbi idõben egyre többen repülnek állatukkal együtt külföldre is. A legtöbb légitársaságnál a macskát és az öt-hét kilogrammnál nem nehezebb kutyát ( a szállítódobozzal együtt ) az utastérbe is beengedik. A szállító doboznak az alja nem eresztheti át a vizet, az oldalának és a tetejének azonban légáteresztõnek kell lennie. A doboz maximális mérete általában 45X35X20 cm-es lehet. A nagyobb súlyú kutyák a megfelelõ szállítóládában a rakodótérben utazhatnak. Ennek a szállítóládának ütésállónak, légáteresztõnek, az alján vízállónak kell lennie és kilátó ablakkal kell rendelkeznie. Tanácsos még az állat számára megszokott takarót, játékot, stb. is beletenni. Külföldre utazás elõtt a kedvencét be kell oltatnia a megfelelõ védõoltásokkal és meg kell vizsgáltatnia állatorvossal, a hatósági állatorvos pedig hatósági állatorvosi bizonyítványt ad a határátlépéshez. A hatósági állatorvoshoz lehetõleg a határátlépés napjához számított három napon belül menjen el! A hatósági állatorvosi bizonyítvány kiadásához szükséges az állat és annak az oltási könyve ( lehetõleg nemzetközi ). Egyes országokban kötelezõ a hat hónapos karantén. Az éppen aktuális szabályokról kérdezze meg a hatósági állatorvost és a fogadó ország rendjérõl pedig az illetõ ország nagykövetségét!

Kutyák porckorong-sérve

A hátulsó testfél bénulását tacskó kutyákban szinte kizárólag a hátágyéki csigolyák porckorong-sérve okozza, ezért is nevezik erre a kutyafajtára nagyon jellemzõ betegséget tacskóbénulásnak. Más kisebb testû kutyáknál is jellemzõ a betegség, a rövid lábú, kistestû fajták ( pl. pekingi palotakutya, francia bulldog, uszkár, basset-hound, beagle ) és ezek keverékei betegszenek meg gyakrabban. Ha a gerincvelõ súlyosabban sérül, elhal, gyors hátsó testfél bénulás következik be. Elõször a hátulsó testfél fájdalmassága tûnik fel, a kutya nem szívesen lépcsõzik, nem ugrál, púposít, nehezen ürít bélsarat, már hátsó testfelének enyhe érintésére vagy simogatására is erõs fájdalommal jelez. Amikor a sérülés közvetlenül a gerincvelõt sérti, a kutya hátsó testfele egyik pillanatról a másikra hirtelen megbénulhat. Ennek kialakulása bekövetkezhet az állat a gerincoszlopot terhelõ hirtelen mozdulatával, például ágaskodás, hirtelen ugrás. A hátulsó testfél bénulása annak elsõ napjaiban általában merev jellegû. A hátulsó lábak izomzata kemény, a láb az ízületeknél alig hajlítható. Ezt a merev jellegû bénulást a késõbbiek folyamán petyhüdt bénulás váltja fel. Ekkor már a két hátsó láb szinte élettelen, a kutya jellegzetes testtartásban, összegörnyedt gerincoszloppal, a hátulsó testrészét két elülsõ lábára támaszkodva vonszolja maga után. A kezdeti, merev bénulásos szakaszban elmarad a vizelet- és bélsárürítés. A petyhüdt bénulásos szakaszban a vizelet elcsorog, az állat nem tudja visszatartani, a végbél tátong és a farok bénultan lóg. A has és a hát bõrén érintésre érzéketlen területek ismerhetõk fel, amelyeket túlérzékeny sáv övez. Ha a porcsérv a gerincvelõ nagyobb részében elhalást váltott ki, a bénulásos tünetek nem fognak javulni, gyógyulás nem remélhetõ. Ha a bénulás inkább a gerincvelõ bevérzésébõl eredõ mûködészavarára vezethetõ vissza, akkor lehetséges még a gyógyulás. Az idõ elõrehaladtával egyre rosszabbak lesznek a gyógyulási esélyek. A gyógykezelés lényege az enyhébb, illetve kezdõdõ esetekben még lehet belgyógyászati és fizikoterápiás, azonban súlyosabb esetekben csak a mûtéti gyógykezelés hozhat javulást. A gyógyszeres kezelés lényege a nyugtatás és gyulladáscsillapítás, a mozgáskorlátozás, a vizelet és a bélsár eltávolítása mesterséges úton, a hátulsó végtagizomzat masszírozása, mozgatása.

Leguánok

A zöld vagy szemölcsös leguánok a trópusi gyíkok közül az egyik leggyakoribb terráriumi állatok. Kifejlett egyedeiknek a teljes hossza elérheti a kb. másfél métert, amelybõl kb. kétharmad rész a hosszú farok. A fiatal állatok színe élénk világoszöld, az idõsebbeké zöldes, szürke vagy barna mustrázattal. A nyaktól a farokig a gerinc felett fésûtarajt hordanak, az alsó álluk alatt és a nyakon hatalmas, gallérszerû lebernyeget viselnek. Valamennyi végtagjukon hosszú ujjakat és karmokat találunk, amelyek a famászáshoz segítenek. Fogságban hat-tíz évig élnek, kb. négyéves korukban válnak ivaréretté. Egy nõstény 8-14 tojást is lerakhat. Növényevõk, a terráriumi tartás során zöldségekkel és gyümölcsökkel táplálhatók, pl. káposztalevéllel, zöld salátával, fûvel, reteklevéllel, reszelt sárgarépával, felszeletelt paradicsommal, eperrel, cseresznyével, sárgabarackkal, dinnyével, almával, körtével, banánnal, ritkábban megkínálhatjuk õket egy kis hús- vagy májszelettel, esetleg lisztkukaccal is. A fiatal állatoknak a megfelelõ csontképzõdéshez takarmánymész kiegészítésre is szükségük van. Ívóvízet is fogyasztanak, ezt egy kis tálkában kell rendelkezésükre bocsájtani. Mivel mozgásigényük nagy ( eredeti környezetükben az õserdõk fakoronáján élnek ), ha a lakóterráriumuk kicsi, sétáltatni vagy biztonságos helyen szabadon engedni is kell õket. A lakóhelyükön kb. 25-28°C hõmérséklet és 75%-os páratartalom az ideális.

Macskák húgykövessége

Húgyköveknek a húgyutakban keletkezõ kicsapódott részecskéket nevezzük, amelyek 90-95%-ban kikristályosodott szervetlen vegyületekbõl és 5-10%-ban szerves anyagokból állnak. Nagyságuk a homokszemcsényitõl a kisebb kavics méretéig változik. Herélt kandúrokban, illetve perzsa- és sziámi macskákban fordul elõ leggyakrabban a húgykövesség. A húgykõ nagy mennyiségû szerves anyagot foglal magában, amelyhez szervetlen kristályok keverednek. Ezeket a húgyköveket gritnek is nevezik, sárgás, sárgásfehér, esetleg barna hengerszerû képletek, tapintatuk lágy, könnyen összenyomhatóak. Keletkezésükben étrendi faktorok is szerepet játszanak. Az eleség nagy magnézium-, foszfát- és kalciumtartalma a vizelet kémhatását lúgosítja, ami kedvez a gritképzõdésnek. A folyamatot súlyosbíthatja az ívóvízhiány, a kizárólag száraz eleség etetése és vizeletürítés akadályozottsága. A grit kandúrok, herélt kandúrok húgycsövében eltömõdést okoz, amely a vizeletfolyás tartós akadályát jelenti. A macskák nyugtalanok, gyakran készülnek vizeléshez, azonban csak csepegtetnek. Késõbb az állatok hasa megnagyobbodik, abban labdaszerû, kitágult, vizelettel feszesen kitöltött húgyhólyag tapintható. Azonnal állatorvoshoz kell vinni ilyenkor a macskát. A húgycsõbe levezetett katéteren keresztül próbáljuk meg a vizeletet kivezetni. A javulást a vizelés megindulása jelenti. A gritképzõdés és a következményes húgycsõeltömõdés ismétlõdhet. Fontos a speciális macskatápok ( pl. vizeletsavanyító tápok ) etetése. Ellenõrizni kell a vizelet kémhatását és a savanyú kémhatás fenntartására kell törekedni.

Fürdés

Kutyánkat általában csak ritkán kell fürdetni, inkább rendszeres szõrkefélésre van szükség. Nyáron azonban sokszor nagy a forróság, könnyebben összepiszkolhatja magát kedvencünk, esetleg csak a játék kedvéért a kutya is a családdal együtt úszik a tóban vagy folyóban. Kutyánk bõrét és szõrét vékony zsírréteg védi a nedvességtõl és baktériumoktól, gombáktól. A gyakori samponos fürdetés eltávolítja ezt a védõréteget és korpásodást, viszketegséget okoz. Ha az eb piszkos, többnyire elegendõ langyos vízzel ( speciális kutyasampont, ne emberi samponokat használjunk ) lezuhanyozni. Olykor az is megteszi, ha csak a sáros mancsokat öblítjük le. Zuhanyozáskor nagyon ügyeljünk arra, hogy ne menjen víz kedvencünk fülébe, ha ez mégis megtörténik, törüljük nyomban szárazra a füleket belülrõl. Ha a fülkagyló belülrõl nedvedzik, az külsõ hallójárat-gyulladáshoz vezet. A szemhéjak nedves ronggyal is letörölhetõek. A dús és hosszú szõrû ebek ( pl. puli, komondor ) nyaranta bizony gyakorta szenvedhetnek a nagy hõségtõl, kiváltképpen akkor, ha még hideg éghajlathoz szokott állatokról van szó, már ami eredeti hazájukat illeti ( pl. szamojéd, malamut, husky ). Így szõrüket a nagy nyári meleg idején rövidre vághatjuk, hogy jobban bírják a viszontagságokat. A hûvösebb õszi napok idejére azután szõrük visszanõ.

Húsvéti nyúl

A törpenyulak tartása az utóbbi idõben egyre népszerûbbé vált. Ha azt szeretnénk, hogy a nyuszi minél gyorsabban beilleszkedjen az új környezetébe, szerezzük be fiatalon, kb. nyolchetes korában. Válasszunk élénken és kedélyesen viselkedõ példányt! A nyári hónapokban ideális tartási hely számukra az erkély vagy a terasz, télen megfelelõ gondozás mellett a lakás világos sarkában is felállíthatjuk a ketrecüket, amit állandóan takarítani kell. A törpenyulak sok mozgást kívánnak, ezért naponta többször is engedjük õket szabadon. Egyedül ne engedjük el õket és próbáljuk õket megtanítani arra, hogy maguktól, parancsszóra térjenek vissza a ketrecbe. A törpenyulaknak szükségük van egy bizonyos nagyságú területre. A nyulak elég gyakran spriccelnek, ami kellemetlen szagú, ezért tanácsos a fiúkat kiheréltetni. A vizelettel a birtokolt területet jelölik meg. Az egyedül tartott lány nyulat pedig ne használjuk tenyésztésre. A törpenyulakat próbáljuk szobatisztaságra nevelni, néhány órával a futtatás elõtt már ne etessük õket, így jóval kevesebb bogyót fognak elpotyogtatni. Hagyjuk nyitva a ketrecajtót, hogy az ott megszokott toalettsarkot használják vagy készítsünk nekik külön ládikát macskaalommal, ezt nagyon hamar megszokják. Fontos náluk a manikûr és a pedikûr, ezt általában állatorvosok végzik. Ez egyrészt védi a lakást is, ha a nyulak padlón futnak, a karmok rendszeres vágása csökkenti az állatok ásókedvét. A fogaikat is koptatni kell, ehhez adjunk friss gallyakat, amivel egyúttal a bútorokat is óvjuk. A nyúl alaptápláléka a zöldtakarmány, ezt kaphatja préselt ( galacsin ) vagy szárított ( réti vagy lucernaszéna ) formában is. A káposztafélék, konyhai zöldségek, búza, árpa, kukorica, zab is megfelelõ a táplálásukra, valamint kapható speciális nyúltáp az állatkereskedésekben. Friss vízre szükségük van, tehát az ivóedény minden ketrec tartozéka. Esetleges vitaminhiánynál a nyúl bundája kócos, a szeme zavaros, gubbaszt a ketrecben. Az evõtálkáját minden etetés elõtt tisztítsuk ki, a túl nedves, nem kellõen fonnyasztott, penészes eleség emésztési zavarokat, hasmenést okoz. A törpenyulak nagyon érzékenyek, a gyermekek súlyos sérüléseket okozhatnak bennük, ha élõ játékszernek tekintik õket. A myxomatosis betegség az emberre ártalmatlan, azonban a nyulakra halálos. A betegséget szúnyogfélék terjesztik oly módon, hogy fertõzõtt szúrókájukra tapadt vérrel a vírust a nyúlba oltják. A nyulakat ajánlatos vakcinával oltatni 5 hetes kortól, a védettség egy évig tart. A fülpanaszokat leggyakrabban fülrühösség okozza, amit szintén állatorvos gyógyít.

Papagájok

Évezredek óta él az emberben a vágy, hogy kisajátítsa magának a madarak szépségét és énekét. Ha eltökélt szándékunk, hogy beszélõ madarunk legyen, akkor papagájt vegyünk. Azonban nem minden papagáj képes beszélni, egyes fajok nemcsak hogy nem beszélnek, hanem lakásban nehezen elviselhetõen rikácsolnak. Az utánzóképességgel ellátott madarak közül a fiatalak és az egyedül tartottak tanulékonyabbak. A nagy testû, gyönyörû színekben pompázó és hosszú életû ( 40-70 év ) arapapagájok igen értékesek. Ha nem tenyésztésre vásárolunk, nem lényeges a madár neme, mert a tojók is beszélnek. Az egyes papagájok nemének megállapítása endoszkópos módszerrel történik. Madarunk kalitkáját otthon világos, könnyen tisztántartható helyre tegyük, ahol nem éri õket huzat, valamint hosszú ideig erõs napsugárzás. A bõrük vékony, mirigyeket nem tartalmaz, ezen keresztül vegyszerek, olajok, szennyezõdések igen könnyen felszívódnak. A mi éghajlati viszonyaink mellett vedlésük egész évben folyamatos, az egész tollazat évente 1-2 alkalommal teljesen kicserélõdik. A kültakaró leggyakoribb betegségei a kóros vedlés, a tollcsipkedés, a talpfekély és egyes külsõ élõsködõk ( tetvek és rühatkák ) elõfordulása. A magevõ papagájok etetésekor az alaptakarmány magokból áll, kölest, repcemagot, lenmagot, zabot, muharmagot szívesen elfogadnak. A nagytestûek dióval, durva magokkal és gyümölccsel táplálkoznak. Csemegeként kisebb mennyiségben négermagot, salátamagot, fûmagot, sárgarépát, almát, spenótot, sóskát is adhatunk, de kapható speciális, kevert madáreleség is az állatkereskedésekben. A fehérjeszükségletük miatt hetente egy-két alkalommal reszelt, fõtt kemény tojást, túrót is adhatunk. Az ásványi anyagokat csonterõsítõvel pótolhatjuk. A madaraknak a megfelelõ emésztéshez durva szemû homokra és kisebb kavicsokra van szükségük. A friss ívóvíz is elengedhetetlen. Ha papagájunk viselkedése, étvágya és kinézete eltér a megszokottól, haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz. A túlnõtt csõrt és karmokat szintén állatorvos kurtítja meg, valamint õ tud gyógyszereket, vitaminokat, parazitaellenes szereket és injekciókat adni kedvencünknek.

Lyme-kór

A tavasz közeledtével újjáéledõ természetben számos állatfaj egyre aktívabbá válik, ismét találkozhatunk kedves, régi ismerõsökkel. Sajnálatos módon a vérszívó élõsködõk tömegeinek is kedvezõ feltételeket teremt az egyre melegebb és csapadékos idõjárás. A kullancsok az utóbbi években riasztóan emelkedõ áradatban özönlik el a természetes és az ember kialakította környezetet egyaránt. A kullancsok elõretörésével felszökött az általuk terjesztett fertõzõ betegségek áldozatainak száma is. A Lyme-borreliosis avagy Lyme-kór az emberre és négylábú kedvenceire egyaránt veszélyes betegség, amelynek elsõ tünete a kullancscsípés körül körkörösen terjedõ, vándorló bõrpír rendkívül látványos lehet embereken, azonban a kutyák többnyire pigmentált bõrén, a szõrtakaró alatt ritkán felfedezhetõ. Következõ lépésként a kórokozók betörnek a véráramba, lázas, általános tüneteket okozva. Ebben a stádiumban emberi haláleseteket többször észleltek, kutyáknál ez rendkívül ritka. A szétterjedõ kórokozók szinte az összes szervet megbetegítik, így a betegség idült szakában igen változatosak a tünetek. Az ebek többsége sántaság, ízületi gyulladások miatt kerül állatorvoshoz, de gyakoriak a szívpanaszok, a teljes lesoványodás, az idegrendszeri-és a bõrtünetek. A krónikusan beteg kutyák gyógykezelése hosszadalmas, költséges, és nem minden esetben sikeres. A kullancsok által terjesztett fertõzõ betegségek ellen a leghatékonyabb minden esetben a megelõzés. Kutyák és cicák számára fipronil hatóanyagú spray, illetve spot on ( kék, mûanyag cseppentõ ) ajánlható, ezek a készítmények a kullancsok túlnyomó részét vérszívás és az összeset a betegség átvitele elõtt pusztítják el. Márciustól a hazai állatorvosoknál is beadatható egy új, európai törzset tartalmazó védõoltás Lyme-borreliosis ellen kutyák számára. A Lyme borreliosis állatról emberre terjedõ betegség. Saját magunkat, családunkat is védjük azáltal, hogy négylábú kedvenceinket rendszeresen kezeljük kullancs ellen és kutyáinknak beadatjuk a vakcinát.

Kígyók

Annak, aki kígyót szeretne gondozni és tartani, mindenképpen nem méregfoggal rendelkezõ kígyót, pl. a barátságos patkánysiklót tanácsoljuk otthoni tartásra. A kígyók végtagjaikat és függesztõöveiket teljesen elvesztették, ennek ellenére tekintélyes haladási sebességet érhetnek el. Táplálékukat szaglás útján keresik fel, villás nyelvük kiöltögetése is ezt az érzékelési módot segíti, látásuk ugyanis gyenge. Zsákmányukat egészben nyelik le. A nyelés alatt és ezután a kígyók nyugalmat igényelnek, az ezutáni mozdulatlanságban történik az emésztés, amely több napot vesz igénybe. A vedlésük során cserélõdik le a kültakaró felsõ elszarusodott rétege. Ez a folyamat többhetente ismétlõdik, ugyanis a kígyók életük végéig nõnek. A terráriumi optimális hõmérséklet számukra kb. 25-30°C hõmérséklet 35-80%-os páratartalommal, fajtól függõen. Ezt a hõmérsékletet legegyszerûbben talajfûtéssel lehet elérni. Ritkán vizet is isznak, ezért ha megoldható, egy kisebb medencét is telepítsünk a terráriumba. A terrárium többi részét a kígyó életformájától függõen homokos vagy sziklás részek egészítsék ki faágakkal. A terráriumot mindenképpen tartsuk tisztán, az ürüléket azonnal távolítsuk el, a medence vizét naponta cseréljük. Táplálásukra a kígyók fajától függõen élõ szöcskét, sáskát, esetleg egeret, patkányt, pockot adjunk.

Kutyák és macskák fogkövessége

A foglepedék a fogak felszínén elhelyezkedõ bevonat. A foglepedék kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentõsen befolyásolja ( a fõtt, darabolt, pépesített, leveses ételek, konzerv tápok etetésével csökken a fogfelszín öntisztulásának lehetõsége ). A fogazat hibái ( a torlódó, számfeletti, rendellenes helyen lévõ fogak, harapási rendellenességek ), a fogak felületi egyenetlenségei ( régebbi sérülések ) is elõsegítik a lepedék felhalmozódását. A foglepedék ( és a fogkõ ) elsõsorban idõsebb korban ( 3 éves kor felett ) alakul ki, de olykor tejfogakon is megjelenhet. A kutyák és a macskák a nagyon veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak ( egyes fajták pl. tacskó, uszkár, illetve perzsamacskák esetében a fogkõ nagyon gyakori ). A foglepedék rendszerint a szemfogakon, majd a zápfogakon mutatkozik, elõször az fogíny közelében. A fogkõ elmeszesedett foglepedék. A fogköves állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket gyakran nem fogadja el, feltûnõ az ilyen állatok émelyítõen büdös szájszaga. A pofatájékon a szájszélt felhúzva jól láthatóak a fogak felületén, elsõsorban az ínyhez közel a sárgásbarna felrakódások. A fogkõ kezdetben csak kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán, szegély formájában képzõdik, majd növekedve az egész fogat, sõt fogcsoportokat is beboríthat. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik. A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévõ nagyszámú baktériumtól könnyen fertõzõdik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkõvel érintkezõ szájnyálkahártya fekélyes gyulladása. A fog felszínérõl a fogkövet a rárakódott lepedékkel együtt a fogkõ-eltávolítás során távolítjuk el. A fogkõtõl megszabadított felület egyenetlenségei a bántalom kiújulásának alapját jelentik, ezért a fogkövesedés lassítása érdekében azt polírozni szokták. Ezután a szájüreg mikroflórájának helyreállítása következik, nyálon át kiválasztódó antibiotikum tablettákkal vagy pasztákkal. A fogkövesség megelõzésének legfontosabb része a fogfelszín tisztántartása. Ezért célszerû rendszeresen speciális kisállat fogkefékkel és fogpasztákkal szájápolást végezni. Természetesen az állat rágjon minél több természetes csontot vagy mûcsontot, és félévenként állatorvossal ellenõriztessük a fogait. Egyes tápgyártó cégek már fogkövességet megelõzõ tápokat is gyártanak.

Madárpókok

Egyre gyakrabban tartják fogságban ezeket a különleges kedvenceket. Ezek a trópusi ízeltlábúak, amelyeknek feltûnõen hosszú, rojtos szõrzetûk van, az élõvilág legnagyobb és leghosszabb életû pókjai. A közhiedelemmel ellentétben a félelmetes külsejük ellenére nem szerepelnek az emberre veszedelmes mérgû pókok listáján, a méregmirigyeik kicsinyek. Ennek ellenére tartásukat csak elhivatott és tapasztalt terraristáknak ajánljuk, mert a marásuk jókora sebeket okozhat, ezekkel pedig kellemetlen és veszélyes fertõzések járhatnak. Egyes érzékeny embereknél súlyos esetben allergiás rohamot is kiválthat a csípés. Ha pedig egy pókot nyugtalanítunk, akkor az a hátulsó lábaival a potrohának hátoldalát simogatja és így aprónként leszedi a testszõrzetét. A szõrszálak porfelhõként lebegnek a levegõben és ez a por izgatja a gerinces állatok nyálkahártyáját és azon órákon tartó égetõ érzést okoz. A pók szõrszálain ugyanis visszafelé görbülõ horgok vannak, amelyek befúródnak a nyálkahártyába. Vannak közöttük 10 cm-es fajok is és egyesek több mint 20 esztendõt is megélnek. Átlagos életkoruk 10-14 év ( a nõstények hosszabb élettartamúak ), ivarérettségüket 3, de egyes esetekben csak 11 év után érik el. Szinte valamennyi madárpók éjszaka vagy sötétedéskor élénkül fel. A nappalt a maguk vájta föld alatti járatokban rejtõzködve töltik el. Vadászatuk során fõleg más ízeltlábúakat zsákmányolnak, de a fajok óriásai ritkán nagyon apró gerinceseket ( kis madarakat és rágcsálókat ) is elejtenek. A zsákmányukat csáprágóik gyors mozdulatával kapják el. A rejtett tartózkodási helyükön gyûjtik össze az ételmaradékaikat és a petéiket is ide viszik. Éppen ezért fogságban gondoskodjunk a természetes élõhelyhez hasonló környezet kialakításáról ( agyagos talaj, tõzeg, száraz falevél, faágak, fakéreg és szobanövények ). Etethetjük õket fogságban rovarokkal, lisztkukaccal, lárvákkal, esetleg szopós egérrel.

Kutyák külsõ hallójárat gyulladása

A kutyák leggyakoribb betegségeinek egyike. A kutyákat hajlamosítja a betegségre a hallójárat szûk, szõrrel erõsen benõtt volta, ezért gyakori pl. uszkárokban. Hajlamosító ok az is, hogy a nagy, lelógó fülük a külsõ hallójáratot állandóan takarja, annak szellõzését, mechanikus öntisztulását gátolja, ezért gyakori a betegség spánielekben, bassetekben. Anatómiai hajlamosító ok, hogy a külsõ hallójárat lefutásában megtörik. A kiváltó okok között szerepelhet a faggyú- és verejtékmirigyek fokozott termelése, a fürdetés vagy úszás után a járatba került víz, ami a váladékot fellazítja, azzal keveredve felgyülemlik. A gyulladás súlyosbodásában az elszaporodó, gennyesztõ baktériumok jutnak szerephez. Elõidézhetik a betegséget a hallójáratba került idegen tárgyak ( pl. toklászok ). Mechanikus kiváltó ok lehet a bõr sérülése harapás következtében, a fül állandó rázása, dörzsölése, a túlzásba vitt mechanikus tisztogatás. Okozhatják a gyulladást paraziták, pl. rühatkák, tetvek, gombák. Jellemzõ tünet, hogy a kutya nyugtalan, fejét, fülét állandóan rázza, fülét, fültövét állandóan vakarja, dörzsöli. Ha a külsõ hallójárat gyulladás a közép-, illetve a belsõ fülre is átterjed, a kutya a fejét a beteg oldal felé tartja, nem tud egyenesen járni, a beteg oldal felé dõl. A hallójáratból váladék szivárog, az a környezõ bõrre, szõrzetre tapad, ott elbomlik, rossz szagot áraszt. A fül fájdalmas. A fültükörrel végzett vizsgálat során a enyhébb esetben a hallójárat bõre kipirosodott, esetleg a hám levált, a bõr nagy mennyiségû fülzsírral vagy pörkökkel borított. Súlyos esetben hallójárat bõre gennyes gyulladásos, kifekélyesedik, végül akár a dobhártya is átszakadhat. Idült esetben a bõr megvastagszik, azon növedékek képzõdnek. A gyógykezelés lényege a helyi beavatkozás. A hallójáratot fültisztító folyadékkal kíméletesen, de alaposan kitisztítjuk. Az idegen tárgyat haladéktalanul eltávolítjuk. A parazitás vagy gombás oktanú gyulladásokat a kiváltó oknak megfelelõen kezeljük, oldatokkal vagy speciális fülcseppekkel. Jótékony hatású a gyulladáscsökkentõ fülcsepp becsöppentése. Gennyesedés esetén speciális antibiotikumos fülcseppeket alkalmazunk. Az idült elváltozások gyógyszeres kezelése kevés sikerrel jár, ezért ilyenkor többnyire mûtéti megoldást választunk.

Kutyák kötõhártya-gyulladása

A kutyák leggyakoribb szembetegsége. Ha a gyulladás során termelõdött váladék savós, könnyszerû vagy nyálkás, akkor kötõhártya-hurutról, egyéb esetekben kötõhártya-gyulladásról beszélünk. Leggyakoribb formák a heveny és idült kötõhártya-hurut, a tüszõs, gennyes és álhártyás kötõhártya-gyulladás. Okai között szerepelhetnek szembe került idegen testek ( pl. rovarok ), a szemhéj hibás be- és kifordulása, a szemhéj pillaszõreinek szabálytalan állása, mint mechanikai okok, kémiai anyagok ( pl. enyhébb savak, illetve lúgok, valamint maró hatású vegyszerek pl. oltott mész), vitaminhiány ( pl. A-vitamin hiány ), vírusos fertõzõ betegségek ( pl. szopornyica ), illetve erõs napfénysugárzás. Sokszor tartós mechanikai hatások, por vagy füst idézik elõ. Gennyesztõ baktériumok is okozhatják. A kötõhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas. A kutya belsõ szemzugának tájékán nyálkás-hurutos, esetleg gennyes váladék jelenik meg, ez csorgót alkothat. A szemrés a normálisnál szûkebb. A kötõhártya alatti nyiroktüszõk megduzzadhatnak. Fokozott a könnyezés, a kutya vakarja, dörzsöli a szemét. A bántalmat súlyos fénykerülés és fájdalmasság is kísérheti. Súlyosabb esetben általános tünetek is megfigyelhetõek ( láz, bágyadtság, gyengeség, étvágytalanság ). Álhártyás kötõhártya-gyulladás esetén kötõhártya felületén vékonyabb, könnyen leválasztható álhártyák találhatóak. Ezek az álhártyák hosszan elhúzódó esetekben az alappal szorosan összefüggenek és nehezen eltávolíthatóak. A szembe került idegen testeket haladéktalanul el kell távolítani. Egyéb esetekben a kiváltó kórokok kiküszöbölése és szemcseppek, szemkenõcsök felhasználása szükséges. Antibiotikumos kezelést helyileg mindig alkalmazunk, ha azonban általános tünetek léptek fel, akkor tabletta vagy injekció alkalmazása is szükséges. A vegyszereket azok természetével ellentétes savval, illetve lúggal közömbösítjük.

Idõs kutyák, idõskori betegségek

A mai kutyák, akárcsak a mai emberek, hosszabb életûek apáiknál. A kutyák még így is csak ritkán élnek 17 évnél tovább. Ez a kor emberi mértékben 96 évnek felel meg. Az emberi korral való összehasonlításnál a kutya elsõ évét 14, a másodikat 7, és minden további évet 5 évnek számítunk. A nagy termetû kutyák többnyire hamarabb öregednek, mint a törpék. A nagyon kifinomult szervezetû, fajtatiszta egyedek, az elhízásra hajlamos nagy testû kutyák általában rövidebb ideig élnek, mint a kis testû, a nem elhízott vagy a keverék kutyák. Kutyáink életkorát számos külsõ tényezõ befolyásolja. A természetellenes tartásmód, a kevés mozgás, a szennyezett levegõ, a nem megfelelõ táplálék, a stressz, stb. mind-mind egészségrontó tényezõ. Már a tizenéves kutyák gondozásánál is figyelembe kell vennünk a korukat. Az idõs állatnak általában jót tesz, ha vitamint és egyéb kiegészítõket adunk neki. Leggyakoribb idõskori problémák: elhízás, szívbetegség, májelégtelenség, cukorbetegség, veseelégtelenség, ízületgyulladás, fogkövesség, a hallás részleges vagy teljes elvesztése, a szõrzet általános állapotának romlása, bélsárrekedés, a szemlencse elhomályosulása, daganatos betegségek, öregkori tompultság, stb. Összességében a kutyák szervezete, szervei az évek folyamán elhasználódnak, tevékenységük zavart szenved, bennük kóros elváltozások, daganatok keletkezhetnek, egyes hormonok, enzimek megfogyatkozhatnak bennük. A biológiai szervezetek öregedését kísérõ jelenségek vizsgálatával a gerontológia foglalkozik. Az állatorvos-tudományban manapság az egyre nagyobb tért hódító kiváló kiegészítõ mûszerek és laboratóriumi mérõeszközök segítségével megjelent az idõskori szûrés lehetõsége a kedvenc állatoknál is, amelynek lényege az idõsödõ kutya kivizsgálása. Ez magában foglalja a vérvizsgálatot, vizeletvizsgálatot, röntgen-, EKG- és ultrahang-vizsgálatot a legfontosabb fizikális vizsgálaton kívül. Ezeket a vizsgálatokat érdemes már a kutya hatéves korától elkezdeni és ajánlatos legalább évente megismételtetni. Az így kapott leletek tájékoztatást adnak az állatorvosnak a kutya általános állapotáról. A vizsgálatok lényege pedig éppen az, hogy így az idejében felfedezett elváltozások gyógyítási kilátásai lényegesen jobbak, mint az elhanyagolt vagy csak késõn felfedezett eseteké.