A női ivarszervek daganatos elváltozásai gyakoriságuk szerint változatos képet mutatnak, annak ellenére, hogy előfordulásuk az elmúlt bő egy évtizedben megsokszorozódott. A petefészek és a méh daganatai viszonylag ritkán, valószínűleg a fiatalabb korban végzett ivartalanítás miatt, míg az emlőtumorok igen nagy számban jelentkeznek. A petefészek daganatos elváltozása (1. Ábra) elsősorban az idősebb (általában tíz éves) kutyák betegsége, kivéve az elsősorban fiatal korban (általában négy év) jelentkező teratomákat. 1.ábra Irodalmi adatok szerint leggyakrabban uszkárok, kis testű terrierek és német juhászok betegszenek meg. A legtöbb esetben unilateralisan jelentkezik a kórkép, bár alkalmanként az ellenoldali petefészken és az endometriumban másodlagos cisztás elfajulás figyelhető meg, ill. különösen a granulosa-, thecasejtes és Sertoli–Leydig tumorok mintegy 30%-a bilateralis növekedésű. Ez utóbbiak általában ivari hormonokat is termelnek. A klinikai kép is ennek függvényében változik. A strómából növekvő, ösztrogént termelő daganatok már kezdeti stádiumban az ivarzáskor tapasztalható véres hüvelyváladék, ill. a méh nyálkahártya hyperlasiáján keresztül pyometra kialakulásához vezetnek. Ezzel szemben a petefészekből kiinduló daganatok nagyobb része, mivel hormontermelése nincs, növekedése során viszonylag hosszú ideig rejtve marad, így igen jelentős (leírtak 15 000 cm³-t is) méretet érhet el. Klinikai tünetek elsősorban a környező szervekre gyakorolt hatástól függően jelentkeznek (depresszió, anorexia, veseműködés és vízháztartás zavara, ascites). A petefészekdaganatok ritkán képeznek távoli metastasist, bár teratoma esetén a vesében, mellékvesében, tüdőben, csontban és mediastinalis nyirokcsomóban képződhet áttét. A metastasist nem képző esetekben az ovariohysterectomia kielégítő eredményt nyújt, ezzel szemben áttétképződés esetén a kezelés kemoterápiával (cisplatin, IP., cyclophosphamide PO., chlorambucil PO.) egészíthető ki. A méh- (2. Ábra) és a hüvelydaganatok ritkán, de összességében a petefészekdaganatoknál gyakrabban fordulnak elő, ezen belül a méhdaganatok előfordulása mintegy 12–13%. 2.ábra

Ezek a tumorok általában benignus jellegűek, leiomyomák és fibromák. A malignus tumorok, leiomyosarcomák és laphám carcinomák a leggyakoribb típusok. A betegek átlagos életkora tizenegy év (5–16 év). Korábbi eredmények alapján a leiomyoma és a fibroma kialakulásában az ösztrusz rendellenességeinek nincs bizonyított szerepe, ezzel szemben a lezajlott vemhességek növelik a daganatképződés kockázatát. A korábbi ethinylestradiol-, testosteron- és megestrol-acetat-kezelés azonban az endometrium carcinomák kialakulásához vezethetnek. Az áttétképzésre való hajlam daganattípusonként eltérő. A leiomyosarcoma nem képez áttétet, ezzel szemben a méh carcinoma a tüdő, vese, máj, mellékvese és pajzsmirigy szövetben képezhet metastasist. A benignus, ill. áttétet nem képző daganatok esetén a sebészi eltávolítás kielégítő eredményt nyújt, ami áttétképződés esetén doxorubicin IV. terápiával egészíthető ki. Az emlő daganatos elváltozása a leggyakoribb daganatos megbetegedése a nőivarú kutyáknak. (3. Ábra) Előfordulása megelőzi a többi háziállatban ismert gyakoriságot, sőt, a humán eseteknél háromszor nagyobb arányban fordul elő. 3.ábra Megközelítően a daganatok fele rosszindulatú és ezek 50%-a az első megállapításkor már metastatizált. Elsősorban idős, 10–11 éves korúak betegsége, (2–16 év). A leggyakrabban érintett fajták az uszkár, a terrier, a spaniel, a tacskó és a német juhász. Számos tényező növeli az emlődaganat kialakulásának veszélyét, azonban a közhiedelemmel ellentétben az első elléskori életkor, a rendellenes ivari ciklus irodalmi adatok szerint sem tartozik ezek közé. Az ivari hormonok jelenléte azonban jelentős szerepet játszik a daganat kialakulásában. A kutyaemlő-daganatok mintegy fele ösztrogénreceptor- (ER) pozitív és 45–50%-a ER- és progeszteron-receptor- (PR) pozitív. Egészséges egyedekkel összehasonlítva ER-ból kevesebb, PR-ból több található a daganatszövetben. A túlélés szempontjából a mindkét receptor pozitivitás volt a legkedvezőbb, szemben a legrövidebb túlélési idővel, mikor sem ER sem PR jelenléte nem volt igazolható. Emellett több vizsgálati eredmény is azt mutatja, hogy a többször alkalmazott, hosszú hatású progeszteron-készítmények fokozzák a daganatképződés lehetőségét. A recidíva-képződés a kevéssé differenciált daganatoknál mintegy 90%, a közepesen differenciáltaknál 68% és a differenciált típusoknál 24%. Egy tanulmány szerint a rosszindulatú emlődaganatban szenvedő kutyákon a csak a daganat eltávolításával végzett mastectomia 75%-ban két évnél rövidebb túlélést eredményezett. A részleges, ill. a több emlőrészletre kiterjedő, vagy malignusdaganat esetén végzett totál mammaectomia és nyirokcsomó-eltávolítás mellett, az egy időben végzett ovariectomia egyes vizsgálati eredmények szerint a túlélési időt megháromszorozták. Metastasis esetén antiösztrogén-, doxorubicin- és cisplatinterápia ajánlott. Dr. Thuróczy Julianna